Ha cicát szeretnél, 3 lehetőség van. Menhelyről, macskamentőktől hozod, tenyésztőtől veszed, vagy szaporítótól veszed.

Menhely, macskamentők: ha a fajta mindegy, a lényeg, hogy cica legyen, akkor irány a helyi menhely, vagy a Facebook-on is több macskamentő ember, szervezet van. Ivartalanítva adják a cicákat, kizárólag benti tartásra. Sok kérdésük lesz az örökbeadás előtt, mert azok a cicák már sokat szenvedtek, a lehető legjobb gazdát szeretnék megtalálni számukra. Gyönyörű cicák vannak és gyakoriak sajnos a fajtajelleget erősen mutató cicák is. Ha menhelyről, cicamentőktől hozol cicát, két életet mentesz: azét, akit elhozol és azét, aki a helyére kerülhet. Nekem a legfantasztikusabb cicám házi cica volt. Autóból dobták ki, de mázlija volt, jó ember látta, megfogta, egy napot sem kellett utcán élnie, azt a napot egy irodában töltötte, másnap meg költözött hozzám. Olyan édes, kedves, bújós, hálás, ragaszkodó cicám azóta sincs...

És most jön a nehezebb rész, a tenyésztő vs. szaporító. Néha nagyon nehéz különbséget tenni egy hozzá nem értőnek, engem is átvágtak a legidősebb cicámnál, ő sajnos szaporítótól van. Iszonyat mázlim van vele, gyönyörű, hozza a fajtajelleget kívül – belül, egészséges (ami tényleg nagy ritkaság), de ő akkor is egy harmincezres házimacska, amíg kiállításon bíró azt nem mondja, hogy igen, ő brit. Akkoriban még nem volt ennyire könnyű információhoz jutni, bár internetem volt, nem volt Facebook, ezzel foglalkozó csoportok, nem is tudtam, mit kéne keresni a témában. Így sajnos bevettem azt, hogy neki van törzskönyve, meg „bajnok” az apja (hogy ez azt jelenti, hogy egyszer volt kiállításon és megkapta a címet, vagy Championtól a World Championig bármit jelenthet, nem tudni), de a törzskönyvért külön kéne fizetni. Nem tudtam, hogy a törzskönyv az jár, az az övé. Ritka az ilyen mázli, azt azért e kell szögezni. Mivel a szaporítók nem figyelnek a fontos részletekre, így könnyen megeshetett volna az is, hogy csupán pár hetet, hónapot él, vagy súlyos betegséggel élünk együtt.

Tenyésztő: szereti a macskákat, jól ismeri a fajtát, amivel foglalkozik. Célja a fajta nemesítése, a fajtajelleg megtartása, erősítése. Nagy körültekintéssel választja ki tenyészmacskáit, figyelemmel a fajtajellegekre, vérvonalukra és a vércsoportra is. Tagja legalább egy macskás szervezetnek (Magyarországon: Fife, HungaroCat, PMCE, MMME) a tenyészállomány folyamatos orvosi ellenőrzés alatt áll, a kötelező szűréseket elvégezteti (Felv, FIV, FIP minden macskánál; PKD (Polycystic Kidney Disease) – perzsa, egzotikus rövidszőrű és brit macskák; HCM (Hypertrophic Chardiomyopathy) – Maine Coon, Ragdoll és RagaMuffin macskák; GM (Gangliosidosis) DNS vizsgálat – korat macskák, amennyiben a szülők nem rendelkeznek igazolással arról, hogy GM-mentesek; Hallásvizsgálat – minden fehér macskánál, fajtára, nemre, korra való tekintet nélkül; Csípődysplasia (HD – Hip Dysplasia) – Maine Coon macskák; Progresszív retina atrophia (PRA – Progressive Retinal Atrophy) – abesszin és szomáli macskák esetében.*), betartja a tenyésztésre vonatkozó szabályokat, figyel a genetikára. A cicáit rendszeresen hordja kiállításokra, hiszen ott kap visszajelzést szakértőktől, hogy megfelelő irányba halad-e. A cicákat oltva, féreghajtással, törzskönyvvel, (amit ivartalanítás után kap kézhez), ivartalanítva vagy ivartalanítási kötelezettséggel, egészségügyi garanciával, szerződéssel, számlával adja el, figyelemmel követi a sorsukat, probléma esetén segít, amiben csak tud, bármikor fordulhatunk hozzá tanácsért. A szülők, a papírjaik, szűrések eredménye megtekinthető. A cicákat az első oltás után, akár meg is lehet látogatni. (Ami hatalmas élmény, nem szabad kihagyni!). A cicákat leghamarabb 12 hetes kora után adja oda, egyes nagyobb fajtáknál ez 14-16 hét is lehet.

Már hallom előre: nem kell a törzskönyv, mert drága. Nem, nem a törzskönyv drága. Az 3-4000 forint. Nem tétel. A törzskönyv a cica születési bizonyítványa. Anélkül nem mondható, hogy egy bizonyos fajtához tartozik, nem bizonyítható, hogy kik a szülei. Ami „drága” az a szaktudás, a minőség. De megéri az árát, többszörösen. Ne ezen akarjunk spórolni, ha fajtatiszta cica mellett döntöttünk.

Szaporító: több fajtája van, mindegyikről szeretnék pár szót szólni.

Megélhetési szaporító: a macskákból próbál megélni. Gyakran több fajtát tart egyszerre, nem egyszer szörnyű körülmények között. Nem érdekli sem a vérvonal, sem a genetika, sem a tenyésztési szabályok, csak az, hogy minél gyorsabban, minél több pénzhez jusson. Sőt, nemrég olyat is láttam, ahol a szaporító olyan macskákat pároztatott, akiknek egymással tilos lett volna, természetesen az összes pici meghalt, hiszen súlyos rendellenességekkel születhettek. Törzskönyvet nem ad, esetleg plusz pénzért. (Figyelem! Van olyan szervezet, ahol ivartalanítás után, a tulajdonosnak kell kikérnie a törzskönyvet, így azt a tulajdonos fizeti az egyesület számlájára. De a tulajdonos ebben az esetben is kap igazolást a tenyésztőtől, hogy a cica törzskönyves! Szaporítók nem a törzskönyv árát kérik el, hanem jóval nagyobb összeget!) Szülők gyakran nem tekinthetők meg, papírjaikat nem mutatja meg. Gyakori, hogy meg sem lehet nézni az almot, a cica átadása nyilvános helyen történik, hiszen nem szeretnék, ha látná a vevő a tartási körülményeket. Probléma esetén nem igazán számíthatunk segítségre. A cicákat elválasztás után, 6-8 hetesen már oda is adja az új gazdinak, pedig akkor még a cicának sem az immunrendszere, sem a szocializációja nem elég érett.

Hobbiszaporító: a megélhetési szaporítótól abban különbözik, hogy nem megélni próbál belőle. A következő kategóriához hasonlít abban, hogy azt hiszi, elég, ha van egy szép törzskönyves cicája és keres mellé másik törzskönyves cicát. Általában kevés cicája van, megfelelő, vagy jó körülmények között. Kiállításra nem, vagy nagyon ritkán jár, a cél általában nem a fejlődésének az ellenőrzése. A kötelező tesztekről nem hallott, egyik egyesületnek sem tagja. Ismeri a fajtát, de közel sem olyan mélységben, mint egy tenyésztő. Törzskönyv nincs, ivartalanítási kötelezettség általában nincs.

A tudatlan: a szememben ő a legveszélyesebb. Elég nagy kategória, ide tartozik a „Micikém olyan szép, szeretnék babucikat tőle és a szomszéd kandúr tök ari”, a „babázni akarok” és Babi néni a huszadik zsákfaluból, aki egyszerűen hagyja, hogy az ivaros cicája szabadon kóboroljon, ha lesz alom azt megöli, vagy megpróbálja elajándékozni. (Sajnos ez országos jelenség még mindig... Sajnos sokaknak még mindig a vödör víz számít a „legjobb megoldásnak” a nem kívánt alomra.) Miért őt tartom a legveszélyesebbnek? Mert teljes tudatlanságban szaporítanak. Nem számít a fajta, nem számít a kicsik sorsa, nem számít semmi. Egyszerűen nem érdekli őket.

Figyelem! Ha szaporítótól vagy rossz körülmények közül veszünk kölyköt, nem megmentjük! Ezzel sajnos csak hozzájárulunk a további szaporításhoz, hiszen elérte a célját, eladta a kölyköt, van kereslet, minden mehet tovább úgy, mint eddig...

* forrás: http://www.hungarocat.hu/tenyszab.html