Van a világon egy klub. Sajnos kevesebben tagok benne, mint szeretném. Sajnos sokan nemcsak, hogy nem tagok, de még el is ítélik a gondos cicatartást.

Hogy lehet bejutni ebbe a klubba? Egyszerűen. Nem kell sok hozzá.

1, A macska családtag. Bánjunk is vele e szerint.

2, A cicának bent van a helye. Igen, régen kint volt. Igen, régen egeret fogott. Nem, nem túl gondos hozzáállás, hogy nem baj, lesz másik. A kinti világ veszélyes nekik. Megkaptam már, hogy engem kérne bezárni. De ez nem erről szól. A gyerekünket hagyjuk, hogy nagykéssel rohangáljon? Hagyjuk, hogy szétnézés nélkül átszaladjon az úton? Kitesszük halálos fertőzésnek? Ugye, hogy nem, mert veszélyes. Akkor a macskánkkal, akinek tudósok szerint egy 4 éves gyerek szintjén áll az értelmi színvonala, miért tesszük?

3, Ivartalanítunk, ivartalanítunk, ivartalanítunk! Ezt kívánja a cica egészsége és a gazdi nyugalma is. Egy tüzelő lánnyal, vagy egy jelölős kandúrral együtt élni sem túl kellemes. És a szokásos mantra: gennyes méhgyulladás, emlődaganat, here daganat, Fiv, Felv, Fip...

4, A szaporítókat sem támogatjuk. Egyik formáját sem. Sem azt aki pénzért teszi, sem azt aki felelőtlenségből, nemtörődömségből, hülyeségből. Azt pedig végképp nem, aki tenyésztőnek mondja magát, az etikát azonban csak onnan ismeri, hogy hallotta a hírekben, hogy kötelezővé tették, majd eltörölték az iskolában az etika oktatást.

5, Minőségi táppal etetjük. A tápokról írtam már korábban, miért fontos a megfelelő táplálás, miért jobb (és hosszú távon olcsóbb!!!) a jó táp.

6, Ha úgy látjuk, hogy gond van, beteg a cica, orvoshoz fordulunk. Nem jövő héten, hanem azonnal. Lehet interneten kérdezni, de távgyógyításra, csodára ne várjunk, arra egy ember sem képes.

7, Ha cicát veszünk magunkhoz, az az élete végéig szól nem addig amíg, gyerek születik, új párunk lesz, elköltözünk... És még sorolhatnám. Igen, ritkán, de van olyan, hogy a cica érdeke is azt kívánja, hogy új gazdit keressünk. De ez az utolsó gondolatunk kell, hogy legyen, nem az első.

Én se innen indultam. Gyerekkoromban az volt a szlogen, hogy állatnak kint a helye. Csak ritkán csempészhettük be a cicákat a házba. Oltásról, féreghajtásról, ivartalanításról nem is hallottunk. Enni maradékokat kaptak. De jött az első benti cicám és én igazából onnantól számítom a macskás „karrieremet”. A miért egyszerű: imádtam a kinti cicákat is. De a kapcsolat minősége sokkal alacsonyabb volt. Vele is sokat hibáztam. De fejlődök, napról napra egyre többet tanulok. Nem születtem felelősségteljes tulajdonosnak, de azzá váltam. Volt, amit a saját káromon kellett megtanuljak, volt amit mások tapasztalataiból, volt aminek gondosan utána olvastam.

Mondhatni könnyedén bekerültem a „klubba”, mert nyitott voltam, hajlandó tanulni és megfogadni az okosabbak, tapasztaltabbak tanácsait. De az azért nagy munka, hogy leromboljuk magunkban a hiedelmeket, rossz szokásokat.

Egyik kedvenc könyvem cicás témában: Jackson Galaxy: Pokoli macskák című könyve. Érdekes, olvasmányos, rengeteget lehet belőle tanulni. (A végéhez nem árt előkészíteni pár tucat papírzsebkendőt…) Szintén Jackson Galaxy könyve a Cicásítás, ami tippeket ad ahhoz, hogyan tehetjük minél komfortosabbá a lakást cicánk számára. Mostanában jelent meg egy harmadik könyve, Macskák a házban címmel, azt is megrendeltem, biztos legalább olyan jó, mint az előző kettő.