Pár gondolatot szeretnék írni a kiállítások világáról, ami engem első alkalommal beszippantott, elvarázsolt. Mivel, mint a többi bejegyzés, így ez is kezdőknek szól, kicsit leegyszerűsíteném ezt a meglehetősen bonyolult témát. Ivartalan cicákra vonatkozik amiket írok és nem mennék bele az előmeneteli sorba, hiszen azt úgyis megtanulja az, akit hozzám hasonlóan magával ragad ez a csodás világ.

Még mielőtt kiállítóként elkezdtem volna macskakiállításokra járni, látogatóként elmentem 1-2 alkalommal. Nem nagyon fogott meg. Nem volt sok cica, simogatni nem lehet, úgy gondoltam, a cicák sem szerethetik. Mint ezt később egy nagy tudású, nagyon tapasztalt bíró elmagyarázta, ez nem igaz. A macskák eredetileg ugyebár ahhoz szoktak, hogy naponta több kilométert bejárjanak, eseménydúsak a mindennapjaik. Ezzel szemben a mi cicáink már kanapétigrisek, az ágy és az etetőtál között vándorolnak. Az ő véleménye szerint, kiállításokat a többség élvezi, hiszen végre történik valami és fontos is, hogy időnként ingergazdag környezetbe kerüljenek. Ő nagyon kedveli az ivartalan versenyzőket, számára ez a cica szeretetét jelzi, hogy az ő kedvükért vállaljuk kiállításokat.

Több típusú kiállítás létezik, én a WCF kiállításokról írnék pár gondolatot, hiszen azokra járok, TICA kiállításon csak kétszer-háromszor jártam, FIFE-s kiállításon még sosem.

Miért járok kiállításra? Sok oka van. Mondhatni „jó buli” én nagyon élvezem. Tétje igazából nincs, lévén ivartalanok a cicáim, bár tény és való, rettentően büszke vagyok az elért eredményeikre. Tanulni járok, kapcsolatokat építeni. Nem szoktam titkolni, hogy tenyésztő szeretnék lenni majd. Rengeteg embert ismertem meg, rengeteget tanultam a velük való beszélgetések során.

Sosem gondoltam, hogy én valaha kiállítóként részt akarnék venni ilyeneken. Aztán jött az első törzskönyves cicám. És jött az első kiállítás, amire eszembe se jutott elmenni. Még fiatal volt, az ivartalanításon se volt túl, ebből adódóan a törzskönyve még nem volt nálam és azt hittem, az fizikailag is nálam kell, hogy legyen. A Tenyésztő írt rám, hogy nem, attól még nevezhetem, mert minden nevezéshez szükséges adat rajta van a papírjaimon. Rábeszéltek. Nem volt nehéz, hiszen olyan gyönyörű, hogy azt mindenkinek látni kell… Nevezési határidő lezárása után jelentkeztem, de elfogadták. Én meg ott álltam enyhén kétségbe esve, hogy oké, megyünk, de mi lesz ott, mit kell vinni, mi fog történni. Semmit nem tudtam! Szerencsére nem maradtam segítség nélkül, sokan támogattak.

Mi kell a nevezéshez?

A nevezési lapon kérdezik a cica nevét, születési idejét, nemét, fajtáját, színét. Törzskönyvi számát (transzfer lapon szerepel!), chip számát, szülei nevét, tenyésztőjét. Tulajdonos nevét, címét, telefonszámát, e-mail címét. Házi macskát is lehet nevezni, ilyenkor értelemszerűen törzskönyv nincs, szülők valószínűleg nem ismertek. Házi macska kategóriában csak ivartalanított cicák nevezhetnek. Kérdezni fogják még, hogy szimpla (70x70) vagy dupla (70x140) ketrecet kérünk-e.

Kiállításra csak rendszeresen oltott és féreghajtott, egészséges cicát vihetünk, az oltás és a féreghajtás sem lehet lejárt, vagy 3 hétnél frissebb. Ezt az egészségügyi könyvből ellenőrzik, azt nem hagyhatjuk otthon. A kiállítás előtt orvosi ellenőrzés van, ha a cica betegnek látszik, nem engedik be. FONTOS!!! A cicát fel kell készíteni a kiállításra. A szőre szép tiszta legyen. Ki kell tisztítani a fülét, ha szükséges és a karmát le kell vágni!

Mi történik?

Oké, túl vagyunk a nevezésen, az állatorvosi ellenőrzésen túlestünk. Megkapjuk a kiállítási füzetünket és a sorszámunkat.  Beléptünk a kiállítási terembe. Megkeressük a sorszámunkhoz tartozó ketrecet, az lesz a helyünk. Elsőként fertőtleníteni, takarítani kell a ketrecet. Én fertőtlenítős kendővel törlöm át (nagyon koszosak szoktak lenni, nem csoda, valami raktárban tárolják őket két kiállítás között), aztán lefújom az egészet Lysept-el. A ketrecet fel kell díszítenünk, lehet készen is kapni ketrecdíszt, én saját magam varrtam őket. Nem bonyolult dolog. Kell az aljába egy vastagabb takaró, hogy ne a fémen feküdjön a cica, szimpla ketrecnél 70x70-es, dupla ketrecnél 70x140-es méretű. Kell még két 70x70-es anyag a ketrec két oldalára, hogy az egymás melletti cicák ne zavarják egymást, végül a tetejére is rakhatunk díszítést. A cicának kell, hogy legyen egy alomtálca alommal, víz és étel. (Enyémek nem használják az almot és nem esznek max pár falatot a kiállítás alatt, de jó, ha van.) És ami még nagyon fontos, főleg ha nagyobb, több látogatót vonzó kiállításra megyünk: a ketrec elejére műanyag vagy hálós fólia! Sajnos olyan tapasztalatom is volt, hogy a látogatók benyúlkáltak, rátüsszögtek, sőt a legfelháborítóbb az volt, amikor egy kisgyerek a kapott lufi műanyag nyelvél bökdösni akarta a cicát, hiába szóltam rá. Szerencse, hogy nem szúrta ki a szemét.

A kiállításokon 3 bíró szokott lenni, papírra kiírják, hogy kihez, melyik asztalhoz kerülünk, innentől már csak azt kell figyelni, mikor kerül sorra a mi sorszámunk. Van ahol mikrofonba mondják be, melyik sorszámot várják melyik asztalhoz, van ahol egy kijelző van a bírók asztala mellett, azt kell figyelni.
Ha mi következünk, akkor kivisszük a cicát, lerakjuk a bíró asztalára. A bíró megnézi cicát és megírja róla az értékelést. Alapból a bíróval nem beszélgetünk, de van aki kérdez, vagy pár szóban el is mondja, hogy mit gondol. Utána visszamegyünk a helyünkre és várjuk az eredményeket. Amikor minden cicát lebíráltak, akkor rakják ki a papírt, hogy ki mit ért el.

És akkor lássuk az elsőre fura rövidítéseket:
Ex. – kitűnő minősítést ért el, címet nem kapta meg, kap egy diplomát.
CACP – megkapta a címet a 3-6 hónap közötti cica, kap egy diplomát.
CACJ – megkapta a címet a 6-10 hónap közötti cica, kap egy diplomát
CAP – megkapta a címet a 10 hónapnál idősebb ivartalan cica, kap egy diplomát.
Nom. – nominálták, tovább jutott, részt vehet a Best in Show-n, kap egy diplomát.
BIS – Best in Show, kategóriájában a legszebb cica, a diploma mellé egy szép kupa is jár.
BOS – Best of Opposite Sex – a kategória legszebb ellenkező nemű cicája, a diploma mellé jár egy szép kupa is.

Esetenként különdíjat is osztanak a bírók.

Best in Show!!!!

Következik a kiállítás legizgalmasabb része. Akit nomináltak, azt kategóriánként (hosszú szőrű, félhosszú szőrű, rövidszőrű, sziámi-keleti és ezek ivartalan változatai, külön a fiúk és a lányok. Ha szólítanak, fel kell venni a macskát, bemutatni mindhárom bírónak és a bírók szavaznak, hogy ha többen vannak, hogy ki jut tovább közülük. Végül a kategórián belül a legszebb lány és fiú közül szavazzák meg a bírók, hogy ki kapja a Best in Show-t és ki kapja a Best of Opposite Sex-et és kap a cica egy szép kupát is. Szavazategyenlőség esetén sorsolással választják ki a győztest.

Fajtabesorolás

Ezt azért szeretném külön kiemelni, mert akkor sem kell teljesen kétségbe esni, ha pórul jártunk és szaporítótól vettünk cicát, akinek nincs törzskönyve. Mint már írtam korábban, egy cica akkor mondható valamelyik fajtához tartozónak, ha van törzskönyve. Az én legidősebb macskám is, hivatalosan nem brit, hiába néz ki teljesen úgy. Nincs törzskönyv, nem brit cica. Brit jellegű. De van megoldás erre is: a fajtabesorolás! A fajtabesorolás során két bíró megnézi a macskát és eldöntik, hogy megfelel-e a fajtajellemzőknek. Csak ivartalan cicát lehet nevezni, 6 hónapos kora után és a bírót tájékoztatni kell a fajtabesorolás okáról. Ha megfelel, akkor már hivatalosan is mondhatjuk, hogy ő ahhoz a fajtához tartozik.
Ennek ellenére továbbra sem javaslom, hogy szaporítótól vegyünk cicát! Ugyanis az, hogy nem számít fajtatisztának a cica, csak a legkisebb probléma. A szülők nincsenek szűrve, sem fertőző betegségekre, sem genetikai betegségekre, teljesen lutri, mit kapunk a pénzünkért. Igen, nekem mázlim volt. De ez mázli, nem általános dolog. A szaporítótól vett cica könnyen lehet súlyos beteg, aki nem biztos, hogy megéri az egy éves kort. Épp a napokban láttam egy felháborító esetet. Egy halott, fiatal cicát találtak az utcán, hordozóban. Senki nem tudja mi történt, valószínűleg szaporítótól vették és pár nap múlva a cica meghalt, ezt abból gondolom, hogy hordozóval együtt rakták ki, ha szaporító tette volna ki, nem hagyja ott a boxot… Ebből tippelek arra, hogy már a tulajdonosnál halhatott meg a 6-10 hetes cica.

Irány a ring!

A kiállításon lehetőség van részt venni ringbírálaton is. Erre külön kell jelentkezni a nevezési lapon. Ringnél egy körben bírálják az összes kasztrált cicát, szőrhosszúság itt nem számít. A cicát egy külön erre a célra odarakott ketrecbe rakjuk, a bíró segítője a steward veszi ki onnan, rakja a bíró asztalára és viszi vissza. A bíró itt többet beszél, mindig mesél a fajtáról. Attól függően hány cica van, kiválasztják a legszebbeket. Több mint 10 cica esetén a legszebb 10-et, 5-nél több cica esetén a legszebb ötöt, ha ötnél kevesebb van, akkor a legszebb hármat. A macska jutalma egy szép szalag és egy kupa.

Záró gondolatként annyit mondanék még, hogy mint az elején írtam, a macskák többsége élvezi a kiállítást. Sajnos nem mindegyik. Van, aki annyira stresszes tőle, hogy nem szabad ennek kitenni. Sajnálatos módon az én középső macskám sem bírja. Hiába gyönyörű, hiába hozza a szebbnél szebb eredményeket, játszva „világbajnok” lehetne belőle, de nem lesz. Nyugdíjba kell küldenem. Ideges, az utóbbi két kiállításon már agresszív is volt, az elsőnél még csak fújkált, a másodiknál már pofon akarta vágni a bírónőt, ami enyhén szólva nem jó pont. Így őt még elviszem egyszer külföldre, hogy megkaphassa a Nemzetközi Premior rangot, de utána vége a karrierjének, marad Anyuci pici hercegnője.